Eljött, Istenem, néha hogy vártam! Nem is néha, egészen gyakran. Aztán egyszer csak jó lett. Kábé akkor, amikor a főnök szabira ment, amikor kisütött a nap, amikor végre lett két nagyon jófej lakótársam, amikor néhány kollegámmal végre jobbra fordult a kapcsolat, és igen, akkor pláne édessé vált, amikor egy cuki fiú is bekerült a képbe :) Ahhoz még időben, hogy legyen valami icipici izgalom, ahhoz szerencsére későn, hogy a szívem is megszenvedje.
Annyi minden történt az elmúlt napokban, hetekben, de sokszor mégis elgondolkodtam, mi is volt az értelme az egésznek. Merthogy gyakran kétműszakban nyomtam a melót, és durvábban, mint otthon. Meg persze mellette az angol, ami csak annyit fejlődött, hogy ugyanazzal a szókinccsel makogok 3 óra alvás után, vagy éppen alkoholos befolyásoltság alatt. Nem tudom, ez fejlődésnek tekinthető-e.
Élettapasztalat? Mindig tanulok, kár, hogy a tudást nehezen kamatoztatom a nagybetűs terén. Talán ha hazaértem, leülepszik minden, és egyszer csak világosabban látom, mit kell tennem. Mindenesetre itt az élet egész más - normálisnak tekintett - változatait láthattam. Sokkal nyitottabb nem, de egy hangyányit befogadóbb lettem, és jobban tűröm a fájdalmat. A többi még elemzésre szorul.
És ez vk, az ESO-tól távolodó, Budapesthez közeledő:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése