Még sosem tűnt ilyen hosszúnak az a huszonnyolc nap, de megvagyunk: legyűrtem az első munkahetemet. Nehezen telt el, mert a végére nem igazán jutott munka, a "nagy projekt" meg nyögve halad, nem jön az ihlet, ha jön, kiderül, hogy nincs hozzá eszköz... de inkább nem jön, teljesen rá vagyok parázva. Remélem, márciussal a változás szelei jönnek.
Ma sztárjk volt. Ilyet kérem itt is tudnak, ennek következtében gyalog kellett mennem dolgozni. Végre valami rákényszerített, hogy felemeljem a sejhajom (ami most már tényleg hajaj!!!), és gyalogoljak egy sort. Ahogy az Pesten is lenni szokott, ha sztrájk, akkor szakad az eső :) És persze eltévedtem, már az első kereszteződésénél. Persze végül célba értem, a napról inkább nem értekezem: számoltam az órákat, perceket, aztán - munka végeztével - megejtettem az otthon is szokásos pénteki "plázázást". Csak egy ilyen kisvárosban mások a lehetőségek, de az áruválaszték! Az valami fantasztikus! Példának okáért újra és újra rácsodálkozom a csokoládék egyre extrémebb ízesítésére. Ma pölö koktélparadicsomos-sós étcsokit találtam. Ezt tuti, hogy megkóstolom (majd ha átutalták a megélhetési támogatást :)
Vettem azonban mindenféle más finomságot, a tesómék ugyanis meglátogatnak, és szombaton együtt reggelizünk. Ugye mondom, hogy valami változóban... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése