Megtörtént az, amit nem igazán akartam hinni, hogy valaha is bekövetkezik: leégett az arcom. Az egész úgy kezdődött, hogy péntek este a Garchinger See partján sétálgatva egy csodás hétvégéről ábrándoztam. Ahogy az már lenni szokott, ezt egy borús szombat reggel követte. Ennek ellenére bevonatoztam Münchenbe, és időm és pénzem javát könyvesboltokban töltöttem/költöttem. Meg fodrásznál jártam, ami egy rosszabb bohózatnak is beillett.Intermezzó a történetben, azaz vk és a fodrász esete röviden:
A hazai fodrászomat sem találom olcsónak, de itt az égbe szöknek az árak. Történt azonban, hogy szombaton egyszer csak keresztezte az utamat egy magát 13 eurós hajvágással reklámozó borbélyüzlet. Jó szó, borbélyüzlet volt, de női frizurákkal is foglalkoztak (talán nem én voltam az első). Az üzletben két arabus kinézetű fiatalember várta a holnapot. Az egyik volt a kasszír, a másik a "fodrász". Legbelül mélyen éreztem, hogy mégsem kéne, de valami visszatartott. És még a kommunikációs problémák sem fordítottak ki az üzletből, hogy tudniillik egyetlen közös nyelvünk sem volt. Elmutogattam és gondosan elmagyaráztam angolul, hogy hátul rövid, elöl hosszú, ő meg beintett a székbe, nyakam köré leplet terített, és németül válaszolt valamit. Mosás nem lesz? - érdeklődtem. Ha nagyon akarom, lehet. Jó, ha megy anélkül is, hát legyen. A kezében egy papírvágóolló-szerű valami és egy fésülésre alkalmatlan másik készség volt, ezzel látott munkához: sitty-sutty, nyissz-nyassz, 5 perc, és elkészült. Hm, én elölről ugyanazt az igénytelen fejet láttam, mint a munka kezdetekor. Mondtam, folytassa még. Megismétlődött, csitt-csatt, nyissz-nyassz, kész. Most egy tükröt is felvillantott hátulról, hogy lássam a "remekművet". Igaz, oly gyorsan, hogy csak annyit észleltem: 1. szörnyűséget nem csinált (talán), 2. a hajam pont olyan hosszú, mint hat perccel azelőtt. Mondtam, vágjon még, bár egyre bizonytalanabb hangon. Lehet, hogy jobb ezt ennyivel megúszni? A Figaró most már kicsit dühösen, hiszen legalább 7 perce dolgozott a 13 euróért, újabb csattogtatást-nyiszálást kezdett, fél perc múlva újabb tükörlendítés, mindezt olyan sértődött ábrázattal, hogy többé nem mertem kétségbe vonni: ez a frizura bizony készen van. Az utcára kilépve fejemet a nyakamba húztam, és egészen addig így közlekedtem, míg egy duplatükörrel ellátott próbafülke félhomályában meg nem bizonyosodtam: ez a pali bizony alkotott :)
Szóval az esős szombat után egy szürkés vasárnap következett. Ez sem tántoríthatott vissza az egyik München közeli tó meglátogatásától. Ammersee várt. Amikor megérkeztem, úgy nézett ki, csak engem. De pár órával később kiderült, még jó néhány más városlakót is. Együtt sütkéreztünk a stégen: ők pólóban és feltűrt nadrágszárral, én sálban és farmerjakóban. Ennek következtében semmi más, csak a fejem mutatja az áprilisi napsugarak művét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése