Azaz lassan letelik a 2. hónapom. Elindult a visszaszámlálás. Csöppet sem bánom. Sőt, várom a hazaival való szembesülést. A szomszédokkal vívott csatákat kevésbé, de a lakásom illatát (ami olykor inkább szag), a konyhám hideg kövét, a 7-es busz nyomorúságát, a befordulást a Kinizsi utcán, a csöppet sem mosolygós vöröshajú eladót a sarki pékségben, a bármikor-összefuthatok-egy-ismerőssel-az-utcán-érzést annál inkább!
Addig még lefolyik jóóó sok víz az Isaron, és reméljük, lesz még sok minden, főleg: szép májusi napok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése