szombat, április 4

szerelmi vallomás

Amiről még nem számoltam be, az a múlt hétvége. Váratlanul lehetőségem adódott "haza-ugrani". Pénteken reggel feltették a kérdést, hogy ha fizetik a hazautam, megoldható-e a dolog. Azt hittem először, hogy vicc, de a szívem hangosabbat dobbant. Majd késő délután nyilvánvalóvá vált, hogy ez bizony komoly. Persze én ekkor kezdtem csak el gondolkodni, mennyire jó is az ötlet. De közben már szerveztem, őrülten nyomogattam a számítógép gombjait csekkoltam a drágábbnál-drágább repcsik eurós és dolláros árait, nézegettem a német nyelvű egyéb lehetőségeket, majd a legjobbnak a vasutat ítélve kirohantam a müncheni pályaudvarra, és megvettem a Jegyet. Normális vagyok? - gondoltam közben, de a választ magamnak sem akartam őszintén megadni, négy órával később pedig már feldobottan ültem az éjszakai München-Budapest járat utazóközösségében. Tényleg közösség volt, tele a vonat, a mi fülkénkben csupa magyar, hasonlókorúak. Volt kis beszélgetés: És Te? mit csinálsz? hogy kerültél ki? igen, már három éve? neked meg fél éve nincs munkád? Igen, asztalosként könnyű... stb. Mindennapi történetek, olvasok ilyet Nők Lapjában, hallom a Bumenrángban, na meg most. Aztán szendergés, pirkad, és mind izgatottan várjuk a megérkezést. Ami olyan, amilyennek egy hazai megérkezésnek lennie kell. Hűvös, az emberek morcosak, udvariatlanok (éles a váltás), és mégis, imádok otthon lenni. Túlesek a megbeszélésen, ami miatt hazaszáguldottam, és mire szabadulok, már ragyogóan süt a nap, kék az ég. Turistának érzem magam - otthon. Nyakamban kamerával, arcomon széles mosollyal az éjszakai gyűrődések között, sétálgatok, és fotózom a százszor látott részeket. Este kis meló, majd mozizás a tesómékkal. Vasárnap reggel brunch a török barátokkal, újabb megbeszélés, búcsú, enyém az egész délután. Esik az eső, minden szürke, de finom meleg. Végigsétálok a Kossut Lajoson, a Rákóczin, és a világ legszerencsésebb emberének érzem magam. Munkával, családdal, barátokkal, akik várnak, ha hazajövök. És most már tudom, hogy én igazán itthon létezem. Szeretem ezt a várost!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése