elhavazódás

Nagyon rossz poénként mondhattam volna, mint olyan gyakran máskor is, hogy: "el vagyok havazva" - és persze nagyon közel jártam volna az igazsághoz. A múlt héten ugyanis még mindig voltak hóesések, hószállingózások, időnként napocskával tarkítva. Ilyenkor szobatársaim egyike, hol Andre, hol Martin kiabálta be a térbe (értsd: a barlang sötétjébe): nahát, frizbí-idő van! Persze egyikük sem tud magyarul, így kicsit másképp hangzott, de a lényege ez volt.

Na szóval, az elhavazódás oka kiállítási készülődés és megélhetési fusimeló volt. Mire ezekkel elkészültem, eljött a hétvége, amelyen a szüleim érkeztek sok hazai finomsággal, pénzmaggal, biztatással. Mondanom sem kell, a hétvégi órák csak úgy repültek! A szombat délutánt kis "otthonom" megtekintésével, pogácsázással, pálinkázással, majd müncheni városnézéssel töltöttük. Másnap ugyanez nagyban, azaz egésznapos sétával (aminek oka részben az én félrevezető magatartásom, részben szüleim vállalkozó kedve volt). Nem túlzok, órákon át gyalogoltunk, hol tavasziasan friss, hol ősziesen hideg időben. Mindeközben keresztül kasul felderítettük a Nymphenburg parkot, megnéztük összes kastélyát (sosem voltam egy kastélyfan, de itt csodákra leltem...), forrócsokiztunk a pálmaházban, bámészkodtunk az egykori gyarmati kereskedő Dallmayer ma is egzotikus üzletében (csak annyit mondok az arányokról, hogy az üzlet egyik sarkában csak tojáslikőrök vannak, talán húsz féle :), ettünk a Töröknél, ittunk a Bajornál, majd garchingi borozásba öltük a fáradtságunkat.

Szerencsére az Ősök csak hétfőn utaztak, így nem kellett vasárnap szívszorongató búcsút mondani, hanem még megvendégeltettem magam egy hétkezdő kávéval, anya csempészett egy isteni bajor Bretzent és egy igazi olasz Florentint a táskámba, majd elvittek a munkahelyre. Na, innen jött a megkésett vasárnapi depresszió, aki hétfőivé avanzsált, és dupla erővel hatott. Kint szürkeség, bent mélabú. Kábé egy teljes napon keresztül. Az utóhatásokra már nem is emlékszem, valami munka rémlik, és a csütörtöki koncert Kaijal, aki elképesztően jókor és jó dolgokkal tud felbukkanni. Egy amerikai pubban hamburgereztünk, nyomtuk rá a bajor sert, miközben szólt a swing és a jazz. Persze újabb elhatározás született...