márciusi áprilisi

Pénteken délután elhatároztam, hogy mostantól minden hétvége nagyon aktívan, sok nézelődéssel fog telni. Az ilyen tervezéseknek soha sincs jó vége, mindig közbejön valami. A péntek esti ejtőzést, és hajnalig tartó olvasást másnap egy nagyon szürke szombat reggel követte, ami nálam általában még az életkedvet is elveszi. De próbáltam erőt venni magamon, egy kiadós villásreggelit követően neki kezdtem a müncheni városnézés második felvonásának. Az U-Bahn ablakából fázósan néztem a szakadatlan hóesést, de megacéloztam magam. Először a müncheni szuperpiacra mentem (majd meglátjuk, mit nyújt tavasszal, illetve, hogy milyen a többi) - ez a "turista" piac, bár a helyi erők is vásárolnak, kajálgatnak itt. Először is, mivel nem túl korán érkeztem, már mindenki a déli sörét fogyasztotta. Itt nagyon komolyan veszik ám a sörkultúrát! Reggel, délben, este. :) Meglepetésemre a piac melletti egyik kis utcában volt olyan söröző, ahonnan szinte szombat esti buli hangjai hallatszottak, a nép majd kifolyt, akik az ablakhoz préselődtek, azok meg komoly partiszerkókat viseltek, szigorúan bőrből. Ja, azt megfigyeltem, hogy akár milyen hideg is legyen, egy-egy igazán felkapott hely előtt az emberek a kinti asztaloknál állva is fogyasztanak, és olyan lezseren dumcsiznak közben, mintha csak egy szép augusztusi estén tennék mindezt.

Na, vissza a piacra: volt egy csomó szép virágos stand (A németek, vagy legalábbis a bajorok rettentően sokat adnak a dekorra és pláne a virágdíszítésre. Ezt leginkább a választékból és az üzletek számából gondolom: a 16 ezer lakosú Garchingban, csak a mi utcánkban van 3, hazai szemmel nézve igen exkluzív virágüzlet).

A virágosok mellett volt legalább 3 sörsátor, 5 helyes szobor, több kolbászda, számos olasz finomságot árusító stand, no meg zöldségesek. Találtam egy mézkereskedést is, ahol a hidegre való tekintettel megkóstoltam a forró mézbort, majd bent is körbejártattam a tekintetem, mert elképesztően gusztusos, és változatos mézek voltak ám! Végül az árak miatt úgy döntöttem, hogy máshol ejtem meg a beszerzést.

A "piacolás" után egy hatalmas Isar-parti séta következett, betévedtem az Angol Kertbe is, és levontam azt a következtetést, hogy ez egy nagyon romantikus hangulatú város! Már alig várom, hogy igazán tavasz legyen!

A séta közbeni további megfigyelés (korábbi vizsgálatokkal alátámasztva): hogy sokkal sportosabbak az emberek, mint nálunk, hétvégén mindenki sétál, fut, levegőzik - nem számít, hogy szakad a hó, köd és sár van.

Miután kellőképpen átfagytam és már a honigwein sem éreztette hatását, ittam egy hatalmas kávét, és belevágtam a plázázásba: volt könyvesboltozás, itt vásárlás is (megfigyelés: jelenleg, ha egy könyv szupertrendi, akkor lekerekített sarkú. Nagyon szépen megoldják a nyomdák, van csak két sarkán és van négy sarkán lekerekített verzió is, kár, hogy minden második könyv ilyen, ezért eléggé uncsi... Találtam viszont egy "Mindent, amit a férfiaknak tudni kell" könyvet, ami olyan gyönyörű volt, hogy ha lett volna elég pénz nálam, talán megveszem. Ne egy albumra tessenek gondolni, hanem egy fekete-fehér illusztrált gyönyörűségre, mmm.... ) A könyvesboltot a Douglas követte (kb. 4szer annyiféle illattal, mint nálunk és olyan nevekkel, amikről otthon még nem is hallottam), majd a ruházati szaküzletek :) Végül fájdalommentesen megúsztam a túrát, csak egy delikáteszben nem bírtam magammal, ahol ismét újabb másfél órát bámészkodtam, ebből 30 percet a csokispultok között. Nálunk van a családban csokiszakértő, jó sok mindent kipróbáltunk már, de állandóan leesik az állam, ha az édességrészlegekre érek. És ezek a csomagolások! Igenis, a sima közértes csokispultokon is szuperegyszerű, szuperelegáns, szuperminimál stb. ruhájú csokikák ülnek, és szerintem nem lehet gond az eladásukkal :)

Ezután még gondolkodtam egy kis villamosozáson, de közben este nyolc lett, és már jártányi erőm sem maradt, szóval döcögés haza. Olyan igazi vidéki kislány vagyok, aki bejár a nagyvárosba.