nagy riadalom (március 18.)

...avagy az élet Internet nélkül. Úgy kezdődött, hogy már vasárnap az egész napot a gépem előtt gubbasztva töltöttem némely megélhetési melók végett. Aztán a hétfő este is ilyesformán telt (na, itt már sulis dolgok is bejátszottak, a krea hatása messzire elér :), és tegnap is ez volt a program. Ennyit a nagy izgalmas németországi életemről. Egy kopott, kékhuzatú kanapénak vetve a hátam, színes csomagolópapíros dohányzóasztalon, kézközelben egy pohár vörösborral, kettecskén vagyunk mink itten HP-val, a gyönyörű feketeséggel, cimbivel, munkatárssal. Néha zene is megy, de olykor csak mi ketten. Ja, és az Internet. Ami tegnap éjszaka, a legfontosabb pillanatban bemondta az unalmast. Annyira elkeseredtem, hogy az esti tornát mellőzve ágyba bújtam, azzal a céllal, hogy sebaj, majd reggel korán kelek. Ez kivételesen ment is, annyira nyomasztottak a határidők, az Internet ellenben... na, ekkor kétségbe estem. Igaz, minden van valami végett, így például korán, zúzmarás fűben, de napsütötte reggelen bandukoltam be, felfedeztem az ftp explorer programot, megtanultam, hogyan kell az ilyesmit fű alatt intézni, stb, stb., szóval igazán hasznosnak is tarthattam volna a jelenséget, mégis enyhe görccsel a gyomromban ültem egész nap, és rágtam a szám szélén, vajon "hű" társam estére megtér-e. Siettem a haza felé vezető úton, miközben Thomasszal, gyakornoktársammal dagasztottuk a sarat az igen erősen illatozó szántföldek mellett. Hát nem, nem tért meg. Na, itt jött a következő leizzadás. Sajnos, nem vagyok egy gépészetileg ellátott, számítástechnikailag kiművelt ember, sőt, ezen dolgok iránt még kiváncsiság sem él bennem egy csöpp sem, de most minden ablakot kinyitottam, mindent fülecskét elolvastam, mindent bekattintottam, majd kikattintottam, de semmi. Nincs megoldás. Egy helyes kis ábra mutatta, miszerint vilimikata (pc - értsd, ahogy akarod :) és az ESO között élő kapcsolat van, de a nagy hatalmas világháló előtt egy kis piros x vágja el az utat. S a megoldás? Olasz lakótársam formájában érkezett, aki belibbent a szobájába, állítása szerint csak rápillantott az Agyra, amin egy kis lámpa éppen ekkor zöldre váltott, és már ismét áramolhattak a bájtok, kilobájtok, megabájtok. Nem firtatom, hogy véletlenek léteznek-e vagy sem. És azt sem, hogy nem élhetek Világháló nélkül.